A terhességem további 23 hetében laikusból ha nem is szekértővé, de a téma szakavatottjává képeztem magam.

Rengeteget olvastam a dongalábról, csatlakoztam egy immár 82 szülőt tartalmazó facebook csoporthoz: Dongaláb, azaz azok a csodálatos lábikók..., ahol pár nap alatt szembesültem vele, mennyire nem vagyunk egyedül, és több anyukával is volt alkalmam itt beszélgetni, akik nagyon sok támogatást nyújtottak nekem, és rengeteg történetet végigolvastam a teljes gyógyulástól és sportsikerektől kezdve a nagyon komoly félrekezelésekig.

Megértettem, hogy a gyógyulás sikere egyetlen igazán fontos dolgon múlik. Ki kezdi el kezelni a gyermekem?

3 héttel a "rossz hír" értesülés után eljutottunk végre Zalán kezelőorvosához. Azt hiszem, innen kezdtem újra rózsaszínben látni a várandósságom. Egy hihetetlenül szimpatikus emberrel találkoztunk, akinek már csak a közelében megnyugszik az ember. Elmagyarázott nekünk mindent részletesen (A blogjából én már persze mindent előre tudtam :) ), és természetesen megnyugtatott, hogy minden rendben lesz! A legnagyobb természetességgel mondta: "Meglátják, születik egy nagyon cuki gyermekük, és tökéletesen fog járni!"

Innentől kezdve a legnagyobb magabiztossággal nyugtatgattam a nagyszülőket, dédszülőket, nagynénit és a további szűk családot, hogy a kisfiunk tökéletesen fog járni, megvan a kezelőorvosa, aki a legjobb szakember Magyarországon, és 100%, hogy helyrehozza Zalán lábikóját.

Fontos tudni: Magyarországon 2, max.3 orvosnál többen nem értenek komolyan a dongaláb kezeléséhez, márpedig borzasztóan fontos, hogy kihez kerülnek a lábikók, hogyan, milyen módszer szerint kezdik el a lábfejek megfelelő szögbe állítását.