Magyarországon kb. minden 1000. gyermek születik a dongaláb, angolul 'club foot' fejlődési rendellenességgel, és minden 2000. gyermeknél ez nem csak az egyik, hanem mindkét lábra jellemző.

Ha valaki ezzel a lábtartási rendellenességgel születik, még egyáltalán nem biztos, hogy a dongaláb súlyosabb verziójáról van szó. Nagyon fontos különbséget tenni a méhen belüli helytelen tartás miatt kialakult dongaláb és a genetikai eredetű között.

Az előbbi gyógytornával, gyógycipővel, maszírozással nagy eséllyel hamar gyógyítható, az utóbbi viszont komolyabb kezelést igényel!

A genetikai eredetű dongaláb már a 18. heti genetikai ultrahang szűrésen kimutatható, ahogy az a mi esetünkben történt. Ekkor Zalán mindössze 650 gramm volt, tehát hogy a méhen belül nem fért volna el, azt rögtön ki is zárhattuk. Sajnos a dongaláb sok esetben csak valami komplexebb szindróma egyik tünete, így ha valakinél megállapítják a terhesség alatt, nagyon alapos vizsgálatnak vetik alá a magzatot. Nem ritka az amniocentézis, azaz magzatvíz mintavétel, mely a magzatra nézve kockázatos vizsgálat (minden 100. vetéléssel végződik), ezért csak nagyon indokolt esetben végzik el.

Minket is nagyon sokáig vizsgált az orvos az ultrahangon, hogy lát-e még valami eltérést Zalánnál.

Sajnos a tapasztalataim szerint, ahogy már legalább 25-30 érintett anyukával volt már alkalmam pár szót váltani, nagyon ritka, hogy a szülők ennyire előre értesülnek a rendellenességről, ahogy mi, és van idejük felkészülni az egészre. Legtöbben a szülőszobán szembesülnek ezzel, és ilyenkor persze az egész család az internetet bújja a szülést követő napokban, próbál válaszokat találni, ahelyett, hogy a babának örülne... Én nagyon örülök neki, hogy az orvosunknak hála, fel tudtunk készülni arra, hogy mi vár ránk, és amikor megszületett Zalán, rá tudtunk koncentrálni!

Ma Magyarországon mindössze 2-3 orvos van, aki szakszerűen ért a dongaláb kezeléséhez, és a ma ismert legsikeresebb, Amerikából eredő módszert alkalmazzák, melyet PONSETI módszernek neveznek. Ezért borzasztóan fontos, hogy ha egy anyuka orvost keres, annak alaposan utánajárjon. Nehezebb a vidékieknek nyilván, de ez a dolog van olyan fontos, hogy bármilyen áldozat árán is, de meg kell oldani, hogy a lábikó a legjobb kezekbe kerüljön! Az pedig valamelyik nagyvárosban lesz, de legjobb, ha Budapestet választják.

A mi orvosunk a Ponseti hazájában, azaz Amerikában tanulmányozta a módszert és terjesztette Magyarországon. Sajnos még csak nagyon kevés ortopéd orvoshoz jutott el. A többi orvos a hagyományos módszer szerint kezel, amely vezethet ugyan eredményre, de sokkal fájdalmasabb a betegnek, és nagyobb az esélye a későbbi visszaesésnek.

A két módszer közötti legfontosabb különbségek:

Ponseti: Fokozatos lábkorrekció 6 szünet nélküli gipsz segítségével. Egy-egy gipsz kb. 5-10 napig van fent a lábon. Miután megtörtént a korrekció, szükség van még az achilles ín megnyújtására, melyet egy apró bemetszéssel érnek el a sarkaknál. Ezeken a pontokon ekkor egy üreg képződik, mely vérrel telik meg, és ilyen pici korban még ín fejlődik és tölti ki az üreget. Hogy mit tud a természet...? Hihetetlen! Ez az ún. Achillotomia, melyet fájdalmat tekintve az orvosunk egy fülbelövéshez hasonlított, és helyi érzéstelenítésben végzik a piciknél. Ezt még 3 hét gipsz követ egyhuzamban, majd 3 hónap alul összekötött 23 órás sín. (A sínt leginkább egy mini snowboardhoz tudnám hasonlítani, két kiscipő, összekötve).

Amennyiben minden rendben, a 3 hónap letelte után már csak az éjszakai és a délutáni alváshoz kell feltenni a sínt, azt viszont 3-4 éves korig minden nap meg kell tenni. Az alul összekötött sín biztosítja, hogy a lábak a helyes tartásban álljanak és rögzüljenek.
Rendszerint ha korán, az újszülött 2-3 hetes korában elkezdik a kezelést, 4-5 hónapos korára már csak az alváshoz kell sínt hordania. Elvileg a sín nem veti vissza a babákat a mozgásfejlődésben, azaz ugyanúgy tudnak mászni, és felállni, járni is hasonló korban kezdenek el. (ebben még nem tudok nyilatkozni).

99%-os a javulás, visszaesés kis mértékben fordul elő. 2007-2008-ban kezdték el Ponseti módszerrel kezelni a csecsemőket. Már aki...

Hagyományos: (erről tudok kevesebbet) gipszelés itt is van, azonban a menetrend 1 hét gipsz, 1 hét szünet gyógytornával, maszírozással. Mindez változó, hogy meddig, de sok esetben fél éves időtartamon keresztül. Amennyiben szükség van rá, akkor műtenek is. Ezek viszont nagyműtétek, altatásban végzik, és ínáthelyezések történnek. A sín is különböző, mint ponsetiéknél. Ezek bokától combtőig érő sínek, és függetlenül lehet mozgatni egymástól a lábakat.

Itt a módszer hátránya, hogy sok a visszaesés. Sok gyermeket újra kell műteni kisgyermekkorban, és a műtét után is még több hónapos gipsz következik. Ezzel a módszerrel sajnos a szövődmények is magasabb számban fordulnak elő. A kezelt lábon sokszor vékonyabb a vádli, rövidebb néhány számmal a lábfej, és bicegés is előfordulhat. Amikor Zalánt műtötték, a kórházban láttam olyan kisfiút, akit ezzel a módszerrel kezdtek el kezelni, 2007-ben született. Épp akkor végezték rajta előző nap a már második nagy műtétet, amikor ott voltunk, mert rosszabbodott a kisfiú lába. Hát... Amit ez a gyerek és az anyukája átélnek, azt nem kívánom senkinek. A műtét megvolt most januárban, és nyárig fogják gipszelni a lábát szerencsétlennek. Borzasztóan sajnáltam, nagyon fájt neki!

A dongaláb ma már jól kezelhető. Ponseti módszer szerint 99%-os a javulás. Ne sajnálja tehát egyik szülő sem,- akinek ezzel a fejlődési rendellenességgel születik a gyermeke- se a pénzt, se az időt arra, hogy a legjobb kezekbe kerüljenek azok a görbe lábikók. És akkor minden rendben lesz!