Túl vagyunk a negyedik gipszen, és az a jó hír, hogy már csak 1 van az achillotomia előtt! :)

Ez azt jelenti, hogy a kezdeti várakozásokhoz képest jobban reagál Zalán lába a gipsz kezelésre, mivel 6 gipszet helyezett kilátásba az orvos.

És akkor ejtsünk pár szót az egésznek az érzelmi hátteréről.

A helyzet az, hogy most már, hogy benne vagyunk a kellős közepében, sokkal kevesebbet gondolok erre, mint amikor még el sem kezdtük. Mikor még nem született meg Zalán, nem is igazán a lába miatt aggódtam, mint azért, hogy vajon kiderül-e még valami, ami nem látszik az ultrahangon. Mikor megszületett, megnyugodhattunk, hogy nincs más baj, csak lábikó kezelés lesz!

Aztán azért volt nehéz az első két hét, mert teljesen tapasztalatlanként nem tudtam, hogy kire milyen hatással lesz a gipszelés, milyen lesz nekem, és elsősorban milyen lesz a babának. De miután 2 hetesen megkapta az első gipszét, és látom, hogy Zalánt egy cseppet sem viseli meg ez az egész, így sokkal könnyebb nekem is, de ezt már írtam.

Most az achillotomia aggaszt egy kicsit, fog-e fájni neki utána és bent lehetünk-e vele majd a műtőben. Még 1,5-2 hét, és ez is kiderül, hihetetlenül rohan az idő!

Még 1 hét és letelik a gyermekágy, azaz megnyitjuk a kapukat, jöhetnek a látogatók a szűk családon kívül is.

Sokan tudják ugyan a közelebbi ismerőseink közül, de a legtöbben nem. És akiknek eddig nem szerettem volna elmondani, azok most sem szeretném, ha tudnák, idézőjelben min megyünk keresztül. Csabi, a férjem szerint nagyon egyszerűen csak annyit kell mondani, hogy volt a babának egy lábtartási rendellenessége, és ezt kezeljük most. Nem kell ezt túlragozni, a dongalábat ki sem kell ejteni a szánkon. Ennyivel le kell tudni, és kész.

És hogy miért nem szeretném, ha tudnák? Azért, mert ha valamit nagyon nem szeretek, az az, hogy ha sajnálnak engem vagy minket. Nem szeretném, ha Zalánra is sajnálattal, tele aggodalommal gondolnának, tud-e majd vajon ez a helyes kisfiú járni. És azt sem szeretném, ha mindenki erről kérdezgetne minket. Elég akik tudják, velük nagyon szívesen megosztom a részleteket azzal, hogy olvassák a blogom, vagy személyesen beszélgetünk róla.

A dongalábat tehát még meg kell tanulnom erről az oldalról is, azaz kifelé is kezelni. Befelé, lelkileg már egész jól megy (azon is túl vagyok, hogy miért pont velünk?), remélem, kifelé is jól fog! :)